2012. április 16., hétfő

Sárkányföldön

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy különös ország, igen messze innen. E - különös országban különös lakók éltek. Hogy mi volt különös bennük? Sárkányok voltak!

Sárkányföldön sokféle sárkány lakott: egyfejű, kétfejű, háromfejű és többek között hétfejű. Az volt a szokás arrafelé, hogy amelyik sárkányt a legtöbb fejjel áldotta meg a sors, az lehetett az összes többi ura, s parancsolója, a sárkánykirály! Úgy tartották, talán nem is alaptalanul: több fejben, több az ész! Igen ám, de nem minden az ész, mesénkből kiderül, miért?

Történetünk idején épp a hétfejű Zsombor uralkodott. Zsombort, bár tagadhatatlanul okos volt, kissé megcsapta a gazdagság szele, s pár esztendő alatt zsugorivá vált. Magának mind több kincset akart, másokra pedig nem gondolt. Fukar lett és irigy.Ám egy nap rossz hírt kapott a királyi ház futárjától:
- Uram, királyom Tűzfalván új utód jött a világra! S képzelje, nyolc fejjel született!

Zsombor ekkor megtudta, hogy az ő ideje lassan lejár. Gondolatban is nehéz volt megválnia kincseitől, mégis kénytelen volt lemondani a trónról. Mást nem is tehetett, az ősi törvénnyel vitatkozni nem szabadott. Aki mégis megpróbálta, szörnyű átok sújtott le rá!A kis sárkánybébi, akit egyébként -ismervén jövőjét- Tróninak kereszteltek el, szépen fejlődött. Nőtt, növekedett s egy nap odaállt Zsombor elé:
- Királybátyám, érzem, készen állok, hogy feladatom ezentúl magam lássam el. Köszönöm, amit eddig tettél, néped nem felejt el téged! -búcsúztatta szép szavaira érdemtelen sárkánytársát.

Zsombort, aki, hogy hatalomvesztését el bírja viselni, inkább a remetelétet választotta, senki nem hiányolta. Miért is hiányolták volna? Ő soha nem segített népének, az egyetlen érdeme, ha ugyan annak lehet ezt nevezni, a hét feje volt.

Az új sárkánykirály uralma megkezdődött. Sok alattvaló járult Tróni elé ajándékaival, s megoldásra váró problémáival. Az új uralkodó a bajokat orvosolta, az ajándékokat udvariasan elutasította, s mindig megvendégelte, aki nála járt. A királyi vagyont a nép vagyonának tekintette.
Egyszer meglátogatta őt régi dajkája, Láng mama. Nem volt neki csak egy feje, épp ezért kissé együgyű is volt, de jószándékú és kedves.

-Szervusz, édes Dadusom, mondd, miben segíthetnék neked? -érdeklődött hálatelt szívvel Tróni. Hisz emlékezett rá, milyen türelmesen mesélt neki, mily gyöngéden simogatta álomba őt Láng mama sárkánygyermek-korában.
- Jaj, Drágaságom, nagy a baj! Tűzfalva sárkányai éheznek, az összes vadkörtefa elpusztult! Valami furcsa kór támadta meg őket, hogy tönkre mentek belé! - jajveszékelte a sárkánynéni.
- Dadus, dadus ne aggódj! Rögtön odaküldetem az udvari kertészt, ő majd gyógyító permetet szór a vadkörtefákra. De, hogy addig se éhezzetek, egy szekérnyi vadkörtetermést küldetek haza veled! Most már megnyugodhatsz.

Láng mama nem győzött hálálkodni. Hát még, amikor meglátta, hogy Tróni egy ládányi vadkörtefa-csemetét is becsomagoltatott!
- Ezeket mielőbb ültessétek el, hogy jövő tavasszal már új termést hozzanak! -javasolta Tróni, majd szorosan megölelte hajdani dadusát.
- Vigyázz a szülőfalumra! -hagyta meg neki, s még sokáig integetett utána.

Tróni jótetteinek híre bejárta egész Sárkányföldet, nevét mindenki tisztelettel, szeretettel emlegette. De nem ám a nyolc feje, hanem az aranyszíve miatt!Mert bár fontos, hogy mi van a buksitokban, gyerekek, talán annál is fontosabb, hogy miként éltek vele. S, hogy miként éltek vele, azt a szívetek súgja meg nektek!

Nincsenek megjegyzések:

Figyelem! A fenti mesék szerzői jogvédelem alatt állnak!