2012. április 16., hétfő

Rendet Lenke és Rendes Lenke

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, úgy hívták, hogy Rendet Lenke. Anyukája nem véletlenül nevezte így. Lenke ugyanis mindig mindent szétdobált. Ha az egyik játékot megunta, puff! ott hagyta, ahol éppen volt. Ha rajzolt, mire befejezte, a ceruzái a szőnyegen szanaszét hevertek. Szegény Lenke-anyu folyton csak pakolt, takarított a kislánya után. Mondogatta is neki:
- Ejnye, ejnye! Miért nem raksz rendet magad után? Képzeld el, mi volna, ha én is ugyanezt tenném.

Rendet Lenkét nem zavarta a dorgálás. Megszokta már, és kényelmes is volt neki, hogy az Anyukája pakolt utána. Anya mindig megkereste az elveszett játékait és segített, ha valamit nem talált.Csakhogy egy napon Lenke-Anyu úgy döntött: jóból is megárt a sok!
- Elég volt Lenke! Előre szólok, ha mostantól rendetlenséget hagysz magad után, akkor rendetlenség lesz! Rám ne számíts, nem fogok többé helyetted takarítani, kislányom!
- Ok Mami, nem gond! - felelte Lenke nagyképűen.Az az igazság, hogy hitte is, meg nem is anyukája szavait, végül úgy döntött, nem törődik vele. Ismét szétpakolt, szétdobálta a játékait.

Eleinte jól is érezte magát a nagy zűrzavarban, szinte lubickolt a játéktengerben, s feje tetejére állította a szobáját.Aztán egyszer csak úgy döntött:
- Jó volna babázni!Igen ám! De a nagy halomban képtelen volt megtalálni Szöszit, a kedvenc játékbabáját, így nem tudott babázni.
- Sebaj! - gondolta, - Inkább rajzolok!Csakhogy, nem találta a színes ceruzákat sem... Lenke kezdett kétségbeesni.
- Na jó, akkor inkább kimegyek játszani!Kint viszont hideg volt, meleg pulóver és sapka nélkül nem lehetett kint lenni. A kislány a ruhácskáit sem tudta előhalászni a kupac alól.
- Anya, anyuci! Kérlek, segíts, semmit nem találok! –könyörögte végül.
- Nem kislányom, nem segíthetek! - válaszolta az Anyukája határozottan. - Szóltam előre. Tégy rendet, s akkor megleled, amit keresel! -tanácsolta.

Rendet Lenke végül kénytelen-kelletlen, nagy duzzogva rendet rakott.

A nagy munka után elégedett sóhajtással hátradőlt:
- Végre minden a helyén van!A kislány ekkor értette meg, mennyivel egyszerűbb, ha játék után rögtön mindent a helyére tesz. Hiszen így mindig megtalálja, amit keres, és takarítani sem kell egyszerre túl sokat! Azt is belátta, mennyi munkát végzett el helyette eddig az édesanyja és milyen türelmes volt vele.

Rendet Lenkéből így lett végül Rendes Lenke.Minden jó, ha jó a vége! Gyerekek, Ti se felejtsétek: rend a lelke mindennek!

Nincsenek megjegyzések:

Figyelem! A fenti mesék szerzői jogvédelem alatt állnak!