2012. április 16., hétfő

Cirmi és Cinci

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy farmocska. Ott éldegélt a gazda, a gazdasszony és háziállataik: lakott ott tehénke, malacka, bárányka, kakaska, tyúkocska, meg egy huncut macska is, Cirmi. Többek közt, róla szól most ez a kis mese.

Cirmi egy nap valami nagy zajra ébredt.
- Miaúúú, ki merészel zargatni engem ilyen korán? -nyafogta, miközben a déli nap már igencsak magasan járta égi útját. Mivel továbbra sem hallgatott el a furcsa hang, Cirmi kutatni kezdte annak forrását. Eltelt vagy öt perc, mire rájött, hogy:
- Jé, hát korog a pocakom! De hiszen akkor: éhes vagyok! Nyaú, ú de régen ettem! -állapította meg végül, s ezután már nem gondolkozott sokat. Sürgős egerészhetnékje támadt!Cirmi kisurrant a kertajtón és laposkúszásban, szorgalmasan szimatolva, fülét hegyezve osont át a mezőn.

Egyszer csak kaparászást hallott. Ment a hang irányába oly halkan, mint az árnyék. Egyszercsak: hopp! Ugrott egyet s szegény cincogi máris a karmai közt találta magát!
- Segítség! Segítsééég! Kérlek, ne falj fel, engem vár a családom! Három kölyköt kell felnevelnem, s még épphogy kinyíltak a szemecskéik. - könyörgött a kisegér kétségbeesetten.
- Értem én, megértem én, hogy nehéz helyzetben vagy, miaúúú - válaszolta Cirmi. - Csakhogy az én állapotom sem éppen rózsás! Ha tudnád, milyen éhes vagyok!
- Ha nem velem csillapítod az éhséged, volna egy ötletem, hogy lakhatnál jól, anélkül, hogy engem bántanál. -cincogta egerentyű.
- Nyau jó - nyávogta beleegyezően a cica. - Kíváncsian várom, mit javasolsz?
- Ha már így összeismerkedtünk, be is mutatkoznék, az én nevem, Cinci – elegyedett beszélgetésbe immár barátságos támadójával a megkönnyebbült kisegér.

Cinci tehát megnyugodott, és lelkesen vezette Cirmit. Mentek vissza a házhoz, majd az udvarba s végül a tehénlakba. Ott tartózkodott ugyanis Cinci egyik legjobb barátja, Bori boci. A kisegér, mancsai közt egy nagy bögrét egyensúlyozva odatáncolt a tehénhez.
- Szervusz, Bori boci! Kérlek, hadd fejjek egy kis tejet Cirminek! Szegény nagyon éhes, mégsem bántott engem. Én szeretném neki meghálálni a jóságát, ugye adsz nekünk tejecskét, kedves pajtásom!
- Cincikém, hát hogyne adnék! Neked bármit, hisz rád mindig számíthatok! A múltkor is, mikor beleakadtam abba a vacak kötélbe a mezőn, nem is tudom, mi lett volna velem, ha el nem rágod, hogy kiszabadulhassak. Hisz olyan messze elcsavarogtam, a gazda tán sosem talált volna rám! Örülök hát, hogy most én lehetek a te segítségedre!

Teli is lett a bögre gyorsan, s még épp időben, mert Cirmi úgy érezte, most már valóban rosszul lesz a koplalástól. Boldogan lefetyelte a tejecskét, csakúgy klaffogott a nyelvecskéje, miközben itta:
- klaff-klaff, nyam-nyam, klaff-klaff, nyam-nyam - csak ennyi hallatszott, jó tíz percen keresztül.

Végül Cirmi befejezte, mancsot rázott Cincivel s búcsúzóul azt mondta:
- Cinci, köszönöm. Hidd el, én is jobban szeretem a tejecskét szürcsölni, mint egérkéket hajkurászni, ha van választásom! Örülök, hogy nem esett bajod, sajnálom, hogy megijesztettelek. Tudod, ha a gyomrom korog, nem gondolkozom.... -kért elnézést a cica.A kisegér boldogan sietett a családjához, már nagyon várták odahaza.

Cirmi pedig elégedetten a napmelegítette ablakpárkányra gömbölyödött és szundított egy jóízűt!S mi a mese tanulsága? Jó tett helyébe, jót várj!

Nincsenek megjegyzések:

Figyelem! A fenti mesék szerzői jogvédelem alatt állnak!