2012. április 16., hétfő

A legkisebb Sünifüles

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerek erdő. Kerek erdő szélén állt egy öreg tölgy.
Az öreg tölgy odvában pedig lakott egy igen népes süncsalád. Sünapó, Sünanyó és a hét sünmalacka: SünDöme, SünMarci, SünNelly, SünSanyi, SünManyi, SünPál és a legkisebb, SüniFüles.Nagyon szerették egymást, sokat mókáztak, játszottak, sosem unatkoztak! S bár kicsi volt az otthonuk, jólesett összebújni.
A sünszülők mindig azt mondogatták:
- Sok jó süni, kis helyen is elfér!Csakhogy, ami jó egyfelől, az nehézség lehet másfelől. Mert ugyan a helyhiány nem jelentett problémát, de a sok éhes bendő jóllakatása annál inkább!

Szegény Sünanyó folyton csak sóhajtozott:
- Jaj, jaj, Te hatalmas Sündörgő, Te ott fenn, hát mondd, hogy etessek ennyi éhes szájat?Sünifüles egy napon nem győzte tovább hallgatni e-fohászkodást, úgy döntött, tennie kell valamit, bármit!Oda is állt szülei elé, és azt mondta:
- Édes jó Sünapám, drága Sünanyácskám, eleddig Ti gondoskodtatok rólam, most rajtam a sor, hogy segítsek nektek. Elindulok, hátha megtalálom a szerencsémet!
- Édes fiam! Dehát hová mennél éppen Te, a legkisebb! Még valami bajod esne, gyermekem!- aggodalmaskodott Sünanyó.
- Márpedig én ezt meghánytam-, vetettem, s magamban el is döntöttem. Nincs visszaút, indulok, még ma!

Nem volt hát mit tenni: Sünanyó becsomagolt egy kis hamuban sült pogácsát, meg egy flaska vizet, és könnyeit hullajtva búcsút vett legkisebb porontyától.Sünifüles sokáig integetett családjának, aztán csak ment, ment, mendegélt. Át a réten, keresztül a dombokon, völgyeken. Vándorolt éjjel, nappal, megállás nélkül. Két álló napig csak rótta az utat. Akkor aztán nagyon elfáradt, megette kis elemózsiáját, magára húzott egy lapulevelet és mélyen elaludt.
-hrrr...pű..., hrrr...pű... - hortyogása felverte a mező csendjét.


Másnap szikrázó napsütésre ébredt, kis szívébe új remény költözött.
- Csodás dolog az élet! - kiáltotta, majd nyújtózott egy jóízűt, és körülnézett. Ekkor vette csak észre, hogy épp egy rozsdás kerítéssel körülvett, romos ház előtt áll.
- Nosza, rajta, átmászom! Megnézem, mi lehet mögötte! SüniFüles átküzdötte magát a kerítésen, a ház romjain, de attól, amit a túloldalon látott, földbe gyökerezett a lába! Na, nehogy azt higgyétek, hogy a félelemtől, á dehogy! A túláradó örömtől, ami abban a percben átjárta pici lelkét!
- Hiszen én megtaláltam! Megtaláltam a Megoldást! Nem kell többé éheznie a családomnak! Hurrá! -ujjongott.

Az történt ugyanis, hogy az elhagyott, romos ház kertjében három almafa állt. Alattuk, a fák tövében tengernyi sok alma volt.Sünifüles gyorsan belehempergőzött az almamezőbe, és három-négy szép szem almát a tüskéjére szúrva elindult hazafelé.

A boldogságtól szinte szárnyakat kapott!Már másnap haza is ért, és messziről kiáltozta:
- Megtaláltam! Megtaláltam a Sünikánaánt! Rengeteg ennivaló van ott, sok-sok finom, ropogós gyümölcs! Épp olyan, mint ezek itt, ni! - mutogatta büszkén szerzeményeit.

Miután együtt jóízűen befalták az almákat, kiskocsival, zsákokkal most már mindahányan útra keltek. Télire betakarították termést, s ezután minden évben ezt tették.Soha többé nem voltak almaszűkében, soha többé nem koplaltak hála a legkisebb SüniFüles bátorságának!

Látjátok gyerekek? Aki mer, az nyer!

Nincsenek megjegyzések:

Figyelem! A fenti mesék szerzői jogvédelem alatt állnak!