2012. április 16., hétfő

Majomkodások

Egyszer volt, hol nem volt, messze-messze az afrikai őserdők mélyén, Liánországban éldegélt egy ősi majomtörzs. Ők voltak a Makik.
A makicsoport több majomcsaládból állt, s a családok kölykei szoros barátságot kötöttek.

A csemeték, Miki, Muki, Móki és Májk folyton valami csintalanságon törték az eszüket.

A minap is megviccelték az egyik idős maki nénit, aki, ha nem volt mancsközelben a szemüvege, már nem látott valami jól. Épp leült volna, hogy elfogyassza napi banánadagját, csakhogy a lurkók banán helyett egy fadarabot csomagoltak a soron következő banán héjába. Ahogy Makinga néni ráharapott, nagyot reccsent fogai alatt a fadarab. Ő nem gyanította, hogy tréfa áldozata, meglepetten csak annyit jegyzett meg:
- No, már ezek a műfogsorok sem a régiek, vagy nem érett volna meg mostanra az idei termés?Míg szegény majomhölgy magában töprengett, mögötte nem sokkal, egy fa takarásából, liánon lógva leselkedett a négy rosszcsont, és alig bírták visszafojtani a nevetésüket.

- Hát ti meg mit kerestek itt, és min szórakoztok olyan jól? -szólalt meg hirtelen egy szigorú hang a hátuk mögött. Pehükre a makitörzs főnöke Makirály volt az, aki rajtakapta őket.
- Nagyon nem szép dolog gúnyt űzni a másik hibájából, s főként olyanból, amiről nem is tehet az illető!
- De, de... mi igazán nem akartunk és nem is tettünk semmi rosszat!- makogták védekezőn a kismajmok.
- Makinga néni már idős, rosszul lát, ezért vált a tréfátok célpontjává! Hogy kinevettétek szegényt! Ti ezt az egészet minek neveznétek? Jó tettnek talán?
Miki, Muki, Móki és Májk kénytelen volt belátni, hogy tényleg nem helyes, amit műveltek.
- Bocsásson meg Makinga néni, többet ilyen nem fordul elő! - kértek elnézést bűnbánóan.

Csakhogy nem ez volt az első csínytevésük, ami kellemetlenséget okozott a törzs felnőtt tagjainak, ezért Makirály komolyan elgondolkozott, mit tehetne. Végül kitalált egy mindenki számára megfelelőnek tűnő megoldást.
- Makik, meg kell tanulnotok, mi a fegyelem! S a fegyelmezett magatartásra legjobban a sport oktat. Mától tehát kötelező sportolnotok, s hogy legyen némi ösztönzés is, ezennel bejelentem a makitörzs történelmének első sporteseményét: egy hónap múlva mászóversenyt rendezünk! E- verseny résztvevőiként bizonyíthatjátok, milyen szorgosan készültetek a megmérettetésre! Rajta hát, lássatok hozzá a felkészüléshez!

A makikölyköknek tetszett is, nem is a kiadott feladat. Szerettek mozogni, futkározni, na, de muszájból?! A Makirály kérésének azonban, ha tetszett, ha nem, ellentmondani nem lehetett.

Innentől fogva tehát mindegyikük szorgalmasan edzett nap, mint nap. Rendszeresen futottak, rótták a köröket egy közeli tisztáson.
- Huh, huh, futok, szaladok, győzni akarok! - kiáltotta Májk lelkesen.
- Azért abba lenne egy kis beleszólásunk! - lihegte Muki, és minden erejét latba vetve, leelőzte Májkot.

Így váltak akaratlanul is ellenfelekké. Hol együtt, hol külön-külön edzettek, de egy biztos: nem unatkoztak, s nem maradt felesleges idejük arra, hogy rosszaságokat eszelhessenek ki. Makirály terve tehát bevált.

Teltek, múltak a napok, s elérkezett a nagy verseny ideje. A négy majomkölyök csupa lámpaláz volt, egytől-egyig meg akarták nyerni a versenyt, hisz sok munkájuk volt a felkészülésben. A fődíj is igen csábító volt: egy hatalmas banántorta a bajnok nyereménye!

- Vigyássz, késsz, tűssz! - adta ki a rajtparancsot a kígyóbíró, aki a fán felfelé kúszva követte nyomon a versenyzőket, hogy végül kimondhassa a győztes nevét.
Nézőként a makitörzs összes tagja jelen volt, kíváncsian várták, kinek a neve kerül be elsőként a makik sporttörténelmébe.
- Hajrá Muki!
- Hajrá Miki!
- Hajrá Móki!
- Hajrá Májk! -kiáltozták kórusban.

A majomkölykök pedig eközben ügyesen s példamutató kitartással küzdötték át magukat a dzsungel legmagasabb ágas-bogas fáján, fel a magasba. Már olyan messze jártak, hogy lentről nemigen lehetett kitalálni, melyik versenyző, hol tart?

Izgatott csend telepedett a maki nézőkre, s a csendet egyszer csak megtörte a bíró éles szisszentése:
- Májk nyert! Ssz... Ssz...

Volt nagy ujjongás, taps és Májk, a bajnok megkapta a hatalmas banántortát is. Örült a győzelmének, ennek ellenére az egyik szeme sírt: hisz nincs nehezebb, mint a legjobb barátaiddal vetélkedni! Az elmúlt hónap során kevesebb időt töltöttek egymással, mert mindenki a feladatra koncentrált. Fél szemmel kissé letört társait figyelte, akik elkülönülve hármasban nem túl derűs pofival pusmogtak.

- Hé, ti ott! - szólt harsányan Májk. - Gyertek ide!
A három makipajtás odasomfordált, és sportszerűen mancsot rázva gratulált neki, miközben vágyakozó pillantásokat vetettek a díj felé.
- Együk meg együtt! Hisz mindannyian keményen megdolgoztunk érte! Nem igazságos, hogy csak egy nyerhetett! Higgyétek el, nekem is sokkal jobban esne a torta, ha veletek majszolgathatnám! Ugye, elfogadjátok, ki-ki a maga részét? - kérdezte Májk szinte esdeklőn, mert rájött, hogy fontos ugyan a győzelem, de barátok nélkül, mit sem ér!

Társai nem kérették sokáig magukat, így együtt boldogan nekiláttak a falatozásnak.A sportolást ezután sem hagyták abba, csapatban indultak a soronkövetkező dzsungel-bajnokságokon, méltó hírnevet szerezve makitörzsüknek. Makirály és a törzs apraja-nagyja rettentően büszke volt rájuk!
Minden jó, ha jó a vége, itt a vége fuss el véle, s ha eddig még nem tetted, sportolj valamit te is végre! :-)

Nincsenek megjegyzések:

Figyelem! A fenti mesék szerzői jogvédelem alatt állnak!